Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

A forum for all topics related to constructed languages
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

When it comes to CB, I doubt whether the distinction between monda and mondott exists, and wonder what the suffix would look like.

For instance, front-vowel vocalic stems:
*dē-me > dé-me 'to say'
*dē-je be > dé-je-p > dép (?) 'I say'
*dē > dé > (through analogy?) dé-j 'he/she says'

*dē-di-m > dé-ly-m 'I have said'
*dē-di-0 > dé-ľ (?) 'he/she has said'

Back-vowel vocalic stems:
*dogra-ma 'to slice' > tóra-ma 'to shatter, break into pieces (transitive)
*dogra-ja be > tóra-ja-p > tórá-p 'I shatter'
*dogra > tóra > tóra-j 'he/she shatters'

*dogra-dï-m > tóra-lo-m 'I have shattered'
*dogra-dï-0 > tóra-ľ (?) 'he/she has shattered'

Front-vowel cons. stems:
*kes-me > kes-me 'to cut'
*kes-e be > kes-e-p 'I cut'
*kes-0 > kes 'he/she cuts'

*kes-di-m > kes-ly-m 'I have cut'
*kes-di-0> *kɛz-ðə > kes-yľ (voicing of *z by analogy?) 'he/she has cut'

Back-vowel cons. stems:
*ạl-ma(k) > il-ma 'to bring'
*ạl-a be > il-a-p 'I bring'
*ạl-0 > il 'he-she brings'

*ạl-tï-m > il-to-m 'I have brought'
*ạl-tï-0 > *ɨːl-tə > il-ot 'he/she has brought'
Last edited by Zythros Jubi on 06 Feb 2020 19:11, edited 2 times in total.
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

Maybe all -yľ/-oľ endings became -yt/-ot by Hungarian influence as well as analogy?

The equivalent of "monda" is tentatively formed by adding -GAn (present participle) and personal pronoun (then merged altogether) e.g. *dē-gen be 'I said/I used to say' > déjem (while this structure is often used as perfective in most Turkic languages, the function of perfective had been taken by -DI- since contact and contamination with Hungarian -t-). *dē-gen se 'you said' > déjenc/déjez, *dē-gen tur 'he/she said' > déjed; 'we said' déjemyr, 'you(pl.) said' déjencyr/déjezyr, *dē-gen-si 'they said' > déjenč and so on.

Thus:
Egyszerű jelen: mond-unk, kér-ünk (simple pres.) dé-je-byr > débyr
Egyszerű/elbeszélő múlt: mond-á-nk, kér-é-nk (simple past/narrative) dé-jen-byr > dé(je)myr
Befejezett jelen: mond-t-unk, kér-t-ünk (pres. perf.) dé-l-ymyr > délymyr
Befejezetlen (folyamatos) múlt: mond-unk val-a, kér-ünk val-a (past imperf.) débyr ét
Befejezett múlt: mond-t-unk val-a, kér-t-ünk val-a (past. perf.) délymyr ét

Edit:
The perfective suffix -dOk seems to be cognate to Oghuz -DIk, and changed into CB -nó/-nő (irregular, so as to distinguish from -ló/-lő, the place suffix, derived from PT *-lA-g, cf. Chuvash -nă/-nĕ, Volga Bulgar -rüwi)
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

Számos nyelvi tény igazolja azt, hogy az ősmagyar kor kezdetén a magyar szavak magánhangzóra végződtek. A rokon nyelvek ismeretében az alapnyelvi szavak végére magánhangzót rekonstruálhatunk: fgr. *käte > kéz, ur. *kumpa > hab, ur. *ńele- > nyel. Török jövevényszavaink közül ilyen hangszerkezetre utalnak például: *aγačï > ács, *jinjü > gyöngy. A TA.
több adata szótári alapalakban is tartalmazza még a szóvégi magánhangzót: hodu [χodu] >had; nogu [nodźsu] > nagy; feheruuaru [feχërüβȧru] > Fehérvár. A mai magyar nyelvben
bizonyos toldalékok (pl. -k többesjel, -t tárgyrag, -s melléknévképző, -m igerag stb.) előtt is megjelenik az egykori tővéghangzó: szeme-k, füle-t, vize-s, vágo-m.
A tővégi magánhangzók eltűnése az ősmagyar korban kezdődött, az ómagyar korban fejeződött be, vagyis a folyamat lassú volt. Az ősmagyar kor elején a szóvégen csak alsó vagy
középső nyelvállású magánhangzók álltak: fgr. *amta- (> ad), fgr. *tälβä (> tél), ur. *tumte-(> tud). Az ősmagyar korban a szóvégi, tehát hangsúlytalan magánhangzók fokozatosan redukálódtak, vagyis a legkevésbé hangzós felső nyelvállású magánhangzókká záródtak: u (esetleg Ï), i és ü hanggá alakultak. Korai nyelvemlékeink még őrzik ezt az állapotot: Konszt.
µεγέρη [medźseri] > Megyer, VA. Σοµβώτου [szombotu] > szombat és a TA. fent idézett példái.
A folyamat lezajlására értelemszerűen csak következtetni tudunk, ám az 5. század után átvett török jövevényszavak beilleszkedési formái jó fogódzóul szolgálnak. Ezekből először is arra következtethetünk, hogy az 5. századra az alapnyelvi eredetű szavak végén álló, egykor nem zárt magánhangzók már zárt, felső nyelvállású hangokká váltak. Ha ugyanis az 5. század után átvett török szavak alsó nyelvállású magánhangzóra (ȧ-ra vagy e-re) végződtek, azok már nem vettek részt a záródási folyamatban, hanem – hanghelyettesítéssel – á vagy é szóvéggel honosodtak meg: tör. *alma > ősm. *ȧlmá (l. almá-t, almá-k), tör. *täβä > ősm. *teβé
(l. tevé-t, tevé-k). Ezzel szemben a felső nyelvállású, zárt magánhangzókra végződő török szavak a szóvéget tekintve egyszerűen beilleszkedtek a korabeli magyar szavak közé, és az
alapnyelvi eredetű szavakhoz hasonlóan az ómagyar korban a szótári tövek végéről eltűntek a magánhangzók: tör. *aγačï > ács, tör. *berü > bér.
The final short vowels *a/e had disappeared in Old Hungarian by 5th century, but final short high vowels had not disappeared yet. Therefore, Old Turkic word ending in *a/e were borrowed as ending in a long vowel *á/é while final high vowels were not affected.
2) Az alapnyelvi *si 3. személyű személyes névmásból létrejött i E/3. birtokos személyjel is kettőshangzót alkotott a tővégi vokálissal: keze + i > kezej (> kezé-ben), foga + i > fogaj (> fogá-t).
3) A hová? kérdésre válaszoló alapnyelvi eredetű latívuszragnak ugyancsak i alakja volt:
ele + i > elej (> elé), ala + i > alaj (> alá).
A honfoglalás előtt a törökből átvett, ilyen szerkezetű diftongusokra végződő szavak szóvége is úgy alakult, mint a fent említett példákban: tör. *bakay > boká-t, tör. *buγzay > búzá-ból.
It is possible that during early language contact, PT final *ay/ey became CB *a/e as well, through *á/é.
Jelenlegi ismereteink szerint az ősmagyar korban, különösen annak első felében még nem voltak hosszú magánhangzók. Az illabiális utótagú diftongusok egyszerűsödése (monoftongizálódása) hosszú á-vá és é-vé (illetőleg í-vé) az ősmagyar korszak folyamán már nyilván elkezdődött, és a korszak végére nagyjából befejeződött (a példákat l. az előző részben). Erre az is utalhat, hogy a szóvégi rövid ȧ-t és e-t tartalmazó jövevényszavak hanghelyettesítés révén szóvégi hosszú á-val és é-vel illeszkedtek be a magyarba. Ez egyben a szóvégi á-k és é-k gyakoriságát is növelte.
.

Google Translation: According to our present knowledge, there were no long vowels in the early Hungarian age, especially in the first half. The simplification (monophthonization) of diphthongs of the illabial suffixes to long á/é or í has obviously begun during the Early Hungarian Era and has largely been completed by the end of the Era. (e.g. *lát-nojk > lát-nék)
In CB, new long vowels can also be generated through this way, i.e. *aya > á, *eye > é, even *ïya > á, e.g. *oqï- 'to read', *oqï-ya be 'I read (pres.) > *wakï-ya-p > vakáp; *kele- 'to tell', *kele-ye be 'I tell' > *kele-ye-p > kelép.

However, I'm unsure what to do with 3sg poss. suffix -i when added to vowel stems (as Bulgar languages did), for the time being I choose to form the nominative with -aj/ej, e.g. alma 'apple', almaj 'apple-3sg.poss', ACC. almajna, GEN-DAT almajon, INST almajlon <*-lAgUn/-lIgUn, ABL almajnan, LOC almajla, etc; sék 'chair' <*seki, seké/seke (?) <*sekij 'chair-3sg.poss', ACC. sekéne <*sekijne, GEN-DAT sekén <*sekijin, INST sekélyn <*sekijlin, ABL sekénen <*sekijnen, LOC sekéle *sekijle (note these are only tentative forms.)
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

iw – A változási sor a következő: iw > ëw > öw > ő
ëw – Az egyik fejlődési sor a következő: ëw> öw > ő ~ ű*
ow – Ez a diftongus leggyakrabban ó-vá egyszerűsödik**
uβ, uγ – Ezek egyrészt közvetlenül ú-vá válhattak

*– Ritkán (valójában csak t után) az ëj-ből záródással iw lesz, majd nyomatékcsere is történt: az ü válik teljes értékű magánhangzóvá, az i pedig j-vé gyengül. A t mássalhangzó az j félhangzó hatására palatalizálódik, és -tyü hangkapcsolat jön létre,
melyben a szóvégi magánhangzó analógiásan (l. keselyű, keserű stb.) megnyúlik: -tyű. A folyamat minden mozzanatát nem tudjuk adatolni, de biztosan palatális szavakban zajlott le:[...]

**A borjú és hosszú típusú szavakban az ow elhasonulással előbb ëw, majd záródással iw lesz. Ezután hasonló nyomatékcsere következhetett be, mint egyes esetekben az iw-nél is: az u helyett az i válik félhangzóvá. A ju diftongus félhangzója j-vé alakul át, és vagy megmarad, vagy hasonul az előtte álló mássalhangzóhoz; az u pedig analógiásan (l. szomorú, homorú stb.) megnyúlik. Például: ősm. *βoraγ > vorow > vorëw > voriw > varju > varjú: 1342 Worrew [varëw] > 1341 woryou [varjú]; 1086 huzeu [huszëw] > 1274 Huscyw [hoszjú] > 1335 Huzu [hosszú]. – Az ow-ból kiinduló ëw diftongus második eleme azonban illabializálódhatott is, és ëj kettőshangzó jött létre, mely szabályszerűen é-vé vagy í-vé egyszerűsödik: 1177 Husee [huszé], 1341 Huzy [hosszi].
That is to say, vowel+β/γ combinations changed to long rounded vowels, with ëw after t changed to -tyű, plus a few cases due to analogy (keselyű, keserű etc.). Sometime the shift ow>ëw>iw>ju>jú took place.

In addition, there is a xt>jt change, cf. sajt 'cheese', and ojt > ëjt > modern ít.
tör. *tarχan > Konszt. ταριάνου [Tȧrjȧnu] (> Tarján törzsnév).
[...]
χ > h – A változás az ómagyar kor elején szinte kizárólag alapnyelvi eredetű szavakat érintett: fgr. *kota > ősm. *χazu > ház; l. még: had, hat ige és szn., hosszú stb. Több jövevényszó is tartalmazta ezt a hangot: alán χīd > híd (az ősmagyar kor végéről); szl. cholm > TA. holma [χolmá] (= halma), szl. blcha > 1223 Bolchas (az ómagyar kor elejéről). – A veláris χ szókezdő és szó belseji helyzetben is egy képzéshellyel hátrább képződő laringális h-vá alakult. Az írott adatokban található h egyaránt jelölhette a χ-t és a h-t, a ch-s írásmód inkább a χ-t tükrözi, különösen a régebbi adatokban: TA. tichon [tiχony] > Tihany; 1086 Churchu [χurχu] (vö.
horhos ’mélyút’). – A χ > h változás idejét a 11–13. századra tehetjük
[...]
Mássalhangzó előtti szótagzáró helyzetben a χ hasonulás következtében tűnik el: alán *aχsi:n > HB. achsin > asszony; szl. duchna > 1458 dwhna > dunna. Ugyanebben a szláv eredetű
szóban hangátvetés is történhet, így jön létre a dunha ~ dunyha alak; l. még: szl. kuchnja > 1206 cuhna mezei (= konyhamezeje) ~ 1521 Konha kees [konyhakés]. – Szó végén a χ általában eltűnik: szl. vlach > olá(h): 1283 Olahteluk (= Oláhtelek), 1602 Olá; szl. čech > cse(h): 1217 Chech, 1478 Chefalw [csefalu]. Ezekben a szavakban a helyesírás őrizte meg a (χ >) h-s írásmódot. – Ha o áll a χ előtt, a spiráns megmarad, mert rövid o abszolút szóvégen nem állhatott (miként ma sem): szl. duch > doh; l. moh, potroh.
Otherwise it seems that x simply became h.
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

Any suggestions on the usage of preverb/verbal prefix for telic aspect?
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

The Excel file on Google Drive has been updated. Any ideas and suggestions? It's opened as a collablang now.
https://docs.google.com/spreadsheets/d/ ... =737800800
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Zythros Jubi
sinic
sinic
Posts: 417
Joined: 24 Nov 2014 17:31

Re: Eskêl (Carpathian Bulgar) Scratchpad

Post by Zythros Jubi »

I wonder the opposition of *-t- and *-d- in locative & ablative cases as well as the old past suffix (may be used as perfective though) -DI- would be retained to date; anyway, Chuvash did that (-t- vs -r-). In Common Turkic, -dA and -dAn have been leveled (even after n/l/r, in post-Orkhon period), so after a vowel-ending word it's still -dA and -dAn, not **-ðA/-ðAn (notice that Karakhanid still has ð), and the same for -dI. Is it plausible for the suffix to shift to -tI, under Hungarian influence?

PS: in old Hungarian, -t suffix (or -ott) is used to indicate perfectiveness, while past tense is expressed using an auxiliary verb "to be" (vala); this is considered to come from Turkic influence, where vala corresponds to Old Turkic er-ti "it was". So the -DI- suffix shift to perfective marker over time.
Lostlang plans: Oghur Turkic, Gallaecian Celtic, Palaeo-Balkanic
Post Reply